Elveszítjük a kövér bélemet

Első fejezet Elkoboznak egy engedélyt Mint mindennek a világon, ennek a történetnek is van eleje és vége. Igen ám, de az a nagy kérdés, hogy hol kell elkezdeni egy történetet. Nem kezdhetjük a legelején, úgy értem, hogy nem kezdhetjük ott, hogy valaki megszületett, kinőtt a foga, megtanult beszélni, és már egyedül is be tudja fűzni a cipőjét.

Nem, nem, hiszen nincs annyi papír, hogy mindezt leírjuk, és nincs annyi időnk sem, hogy elolvassuk. Azonkívül nemcsak egy személyről szól ez a történet, hanem többről, és most hát melyikkel is kezdjük? Kezdhetnénk a főhőssel is, Csicsókával, de hát az a helyzet, hogy a történet egy kicsit előbb kezdődik, és Csicsóka is csak később lesz főhős.

Vagyis időrend is van a világon, ami azt jelenti, hogy a tegnap tegnap volt, a ma meg ma, és a holnap csak ezután következik. És ha nem muszáj, ne keverjük össze őket, úgyis elég nagy kavarodás van mindenhol, amerre csak nézünk. Vagyis vágjunk bele ott, amikor az első szereplők színre lépnek, és szögezzük le gyorsan, hogy nyár van, épp most kezdődött a szünidő, amelynél gyönyörűbb és vidámabb évszakot el sem tudnánk képzelni!

Alsó-Kukucs főterén is tombol a nyár, amit igen sok jelből meg lehet állapítani. Rögtön abból például, hogy rekkenő meleg van, a kutyák és a macskák az árnyékba húzódtak, és a tanácsháza minden ablaka sarkig kitárva.

Sokkal több látnivaló nincs is a Főtéren, mivel Alsó-Kukucs igen kis város, már alig-alig nevezhető önálló városnak, túl közel esik Budapesthez, és már csak évek kérdése, hogy magába szippantsa a főváros. Szinte érezni lehet a hatalmas mágneses erőt, ahogy egy nagyváros, sőt világváros magához szippant egy kis várost. De még nem szippantotta, még saját HÉV-megállója van, s a megállónál saját tábla a saját nevével.

Csicsóka és a moszkitók

Még mindene saját! Az itt lakó emberek személyi igazolványába a lakóhely rovatnál alsó-kukucsi pecsét van beütve, a mozira az van kiírva, hogy Alsó-Kukucsi Mozgófilmszínház, a múzeumra, mert az is van, Alsó-Kukucsi Hadi- és Fegyvermúzeum, a tanácsházára meg Alsó-Kukucsi Városi Tanács.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lett Felső-Kukuccsal, de mivel ez nem tartozik a történethez, röviden elintézhetjük: Alsó-Kukucs bekebelezte! Ennél sokkal többet első pillantásra nem is kell tudni Alsó-Kukucsról, a többi majd úgyis kiderül menet közben, ezt is csak ha savanyú cucc éget zsírt? mondtuk el előre, mert ez történetünk első színhelye.

Még pontosabban: a Főtér. Az álmos nyári melegben három férfi jelent meg a Főtéren. Szemre is fura figurák voltak, egy tömzsi kövér, egy hosszú kóró és egy komor fekete, dagadó izmú.

Megálltak a Főtéren, körülnéztek, a kövér egy aprót sóhajtott, majd gyors, gyakorlott mozdulatokkal kipakoltak egy kopott hátizsákból. A tömzsi kövér, akit Pancának hívtak, előszedett egy szuszogó tangóharmonikát. Majd aprókat sóhajtva levetette a kabátját, kifordította s újra felvette. A kabát bélésére nagy, rikító csillagok és egy kiflire hasonlító hold volt varrva, a csillagok össze-vissza ráncolódtak, a hold meg bánatosan leffegett, ahol elengedte a férc.

A hosszú sovány, akit elveszítjük a kövér bélemet véletlenül hívtak Kórónak, és aki olyan is volt, mint egy kiszáradt babkóró, egy ütött-kopott réztrombitát vett elő, bánatosan elveszítjük a kövér bélemet, megtörölgette a könyökével.

Majd levette a kalapját, kifordította, s újra feltette a fejére. A kalap belseje aranyszínű volt, s úgy ült Kóró fején, mint egy korona. Végül a komor fekete, dagadó izmú, akit Riminyáknak hívtak, nyúlt a hátizsákba, kivett egy foltos lópokrócot, leterítette, majd egy hatalmas patkót kotort elő, a pokrócra tette.

Ezután maga is ráállt a pokrócra, levetette a kabátját. A kabát alatt csak egy csíkos trikó volt, s a kivágott trikó látni engedte hatalmas, dagadt izmait.

Riminyák felvette, s komoran lógatta a térdénél a patkót, s várakozóan álldogált a lópokrócon. Csend volt, nyár volt, a tér üres volt, egyelőre senki se vette észre a fura társaságot. Panca a jobb lábával a elveszítjük a kövér bélemet ütötte, majd halkan számolt.

ÖSSZES MŰVEI

Kóró szájához emelte a trombitát, és belefújt. A trombitába por mehetett vagy kenyérmorzsa, mert először rettenetes hangokat adott, elveszítjük a kövér bélemet valakit fojtogatnának, és az elveszítjük a kövér bélemet hörögné, majd a hörgés egy éles lónyerítésbe ment át, mikor végre kitisztult a hang, és már ki lehetett venni a dallamot is.

Panca lemondó mosollyal huzigálta a harmonikát, a harmonika asztmásan nyekergett, szuszogott, s egy-egy gyorsabb rántásnál nagyokat köhögött. Köhögve-szuszogva, mint egy kifulladt hegymászó, kísérte a trombitát. A hörgő, szuszogó, nyerítő zene szétáradt a téren, nekiütközött a házfalaknak, s csámpázva elfutott a mellékutcákon. Egy-két járókelő megrezzent, visszanézett, majd innen is, onnan is gyülekeztek a zenebonára.

Panca intett a szemöldökével Kórónak, hogy csak fújja tovább, ő pedig összecsukva hasán a harmonikát, rezes, borízű hangon nagyokat kurjantott: — Ide! Hölgyeim és uraim! Itt látható a vasember! Katonáknak, úttörőknek féláron! Csak bátran!

X. Rothschild Bettina csintalansága

A vasember erősebb a vasnál! A vasembernek vasból vannak az izmai! Egyet-kettőt nyekergett még a harmonikán, majd mikor látta, hogy többen már nemigen jönnek, újra összecsukta, és a komoran álldogáló Riminyákra mutatott. Nézzék meg a karizmát! Nézzék meg a lábizmát! Félszájjal a lópokrócon álló Riminyákra pisszegett.

1. Leghatásosabb zsírégető
2. "Szeretsz-e, szerelmes vagy-e még belém?" - párkapcsolati tanácsadás
3. Mi a legjobb zsírégető ital?
4. Id bármit megtenni a fogyásért

Riminyák komoran felhúzta az egyik lábán a nadrágszárat. A gyér számú közönség mérsékelt érdeklődéssel nézte. Egy-két nő állt ott bevásárlószatyorral meg három-négy unatkozó nyugdíjas férfi. Riminyák komoran táncoltatta az izmait a karján és a szőrös lába szárán.

Panca tovább hadart körbe-körbe nézegetve, hátha jön még valaki.